Ez a fénykép nagyon jó,
kicsit hozzám hasonló.
Hova tűntek a gyermek évek?
Talán ott van vele egy végtelen zene, mi álmainkban is szól.

Csoda szép, hát ne fordulj el ha sírni látsz!
Csoda szép, sok régi emlék közt rám találsz.

Az egyik képen én vagyok éppen
a felhők közt a csillagot nézem.
Becsukott szemmel újra átélem,
a múltam kapuja nyitva áll érzem.

Csak egy új nyár kéne rég,
ahol boldogok lehetnénk,
ahol nem csörögne a vekker,
talán itt lesz velem egy szemtelen helyen, csak senki sem tudja még.

Csoda szép, hát ne fordulj el ha sírni látsz!
Csoda szép, sok régi emlék közt rám találsz.

Az egyik képen én vagyok éppen
a felhők közt a csillagot nézem.
Becsukott szemmel újra átélem,
a múltam kapuja nyitva áll érzem.

Repülhetnénk,
amíg az álom véget nem ér.
Szeretném, s ha tehetném
újra ott lennék!

Csoda szép, hát ne fordulj el ha sírni látsz!
Csoda szép, sok régi emlék közt rám találsz.
Csoda szép, hát ne fordulj el ha sírni látsz!
Csoda szép, sok régi emlék közt rám találsz.

Az egyik képen én vagyok éppen
a felhők közt a csillagot nézem.
Becsukott szemmel újra átélem,
a múltam kapuja nyitva áll érzem.